Athéni Numizmatikai Múzeum
Az athéni numizmatikai múzeumnak Heinrich Schliemann, a híres régész egykori villája ad, helyet ahová 1984-ben helyezték a Nemzeti Archeológiai Múzeumból és az épület renoválása után 1998 óta látogatható. Az épületet Ernst Ziller építette, az itáliai reneszánsz toszkán stílusában. A villát három oldalról kert veszi körül, ahol jelenleg kávézó működik.
Az utcafront felől, a kerítést díszítő szvasztika és a Schliemann által Tűzkeverő lénynek tartott állat eredetijét Trójában találta és innen lett mintázva. A háromszintes épület 1878 és 1880 között épült és befejezésekor Athén legszebb magánrezidenciájának tartották.
Stílusát tekintve neoreneszánsz és neoklasszicista, míg az épület belsejét Pompei építészete ihlette.
Két szint látogatható az épületben, amiknek a szobáiban illetve termeiben kerültek kiállításra a numizmatikai anyagok. Az első látogatható terem egy múzeumbolt, aminek tartalmától ne várjunk túl sokat, tekintve, hogy a kiadványok háromnegyede görög nyelvű. Javaslom azoknak, akik komolyabban érdeklődnek az ókori érmék iránt, inkább az interneten keresgéljenek szakirányú könyveket.
Az alsó szinten hat szoba található, ahol az ókori görög érmék, Schliemann-hoz köthető tárgyak, bútorok illetve a múzeum történetével kapcsolatos anyagok valamint a pénz kialakulását bemutató tárgyak tekinthetők meg.
A termek gazdagon díszítettek (mozaik,freskó) illetve korabeli eredeti berendezési tárgyak is találhatóak. Minden szoba máshogy néz ki, más a padlómozaik, a színek, a falak díszitése valamint egyes helyiségekben a trójai háborúhoz és a görög mitológiához köthető freskók találhatóak.. Az épület már önmagában is megéri a látogatást.
Az érmék üvegvitrinekben vannak kiállítva, és bár próbálkoztak egy belső leddel megvilágítani, sajnos nem sikerült tökéletes eredményt elérni. A vitrinek középső részére egyáltalán nem jutott fény, így nehezebb megfigyelni néhány tárgyat (különösen a bronz érméket a félsötét szobákban). A másik probléma a termek megvilágítása, ami miatt a vitrinek mindent visszatükröznek, így a fényképezés is szinte lehetetlenné válik. A kiírások nem mindenhol olvashatók angol nyelven, néhol pedig téves információt is fellelhetünk, de ettől függetlenül egy szép, tematikusan összeállított kiállításról van szó.
A múzeum a kezdetektől bemutatja a görög városállamok fizetőszközeit, azok fejlődését illetve az azokkal kapcsolatos információkat. Bizonyos típusokból több változatokat mutat be. A kiállítás egyik csúcspontja egy 51 stater-ból és egy arany nyakláncból álló kincslelet, amit 1930-ban találtak meg és feltehetőleg Kr.e. 323 után kerülhetett a földbe. Az érméken II.Fülöp, Nagy Sándor és III. Fülöp makedón királyok portréi láthatóak.
Az emeletre a belső impozáns márvány lépcsoron tudunk feljutni. Itt nyolc teremben (Schliemann családtagjainak egykori lakó- és dolgozószobái) folytatódik a görög történelem római, bizánci és középkori korszaka. A középkornál bemutatja a nyugati és keleti államok pénzeit illetve láthatjuk az ókorból középkorba történő átmenetet. A kiállítás utolsó termeiben újkori görög pénzeket, a világ más országainak pénzeit illetve medálokat, emlékérméket találhatunk.
A római és bizánci kiállítás elég alaposan bemutatja a különböző fizetőeszközöket, illetve kitér a korabeli mértékegységekre, elmagyarázza átváltásukat és bemutatja a pénzek gyengülését.Itt találhatóak
provinciák és más volt gyarmatok érméi is, valamint pénzsúlyok. Egy gyűjtemény kifejezetten csak a bizánci császári plombákat mutatja be.
Itt is van néhány kincslelet kiállítva, illetve található három pár ókori érme verőtöve. A középkori részen már megtalálhatjuk más európai országok érméit, köztük II.Béla-kori réz tálkapénzt is amit sikerült IV. Istvánnak tulajdonítani. A gyűjteményben található még sok más külföldi érme mellett egy erdélyi Bethlen Gábor tallér és egy III.Ferdinánd arany 10 dukátos 1651-ből, valamint egy-két gyönyörű proof sovereign illetve tallérok különböző birodalmakból.
A 19. sz-i első nemzeti görög bronz és ezüst váltópénzeknek is szenteltek egy vitrint, ahol igyekeztek a legjobb állapotú érméket kiállítani. Otto uralkodása alatt az ezüst és arany érméket még Münchenben és Párizsban verték, amíg 1833-ban megalapították az athéni verdét, aminek a baglyot választották emblémául - ahogy az ókori pénzeken, úgy a köztudatban is a bagoly (mint Pallas Athéné állata) Athén emblematikus állata volt. Ebben az időben eléggé limitált példányszámban voltak ezek az érmék forgalomban, mivel rengeteg külföldi pénz forgott az országban. Egy másik vitrinben a latin Monetárius Unióhoz történő csatlakozás után vert érmék vannak kiállítva, amiket Franciaországban vertek.
Az emlékérmék az utolsó állomása a kiállításnak. Főleg európai nagyhatalmak emlékérméi találhatóak itt a 16-tól a 20. századig. A gyűjtemény része néhány szép orosz emlékérme, illetve található egy Radnitzky által készített 1870-es Mária Terézia bronz emlékérem is, ami a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia 100. évfordulójára készült.
A múzeum talán egyedüli problémája a már említett érme megvilágítás volt - emiatt jó képeket igen nehezen lehetett készíteni - amit viszont talán ellensúlyozott a páratlan művészeti értékű épület, ami már önmagában is megér egy sétát! A múzeumban készült további képeket megosztottam a Facebookon albumba rendezve, így akit komolyabban érdekel ez a témakör, ott csemegézhet még: link
A kerítést díszítő lények Aeginai obol lelet
Tetradrachma verőtövei Emlékérmék kiállító szobája